Elmondom hát mindenkinek

Ami a legjobban zavaró az egészben, hogy nagyon tetszett ami történt. Bár nem tudott kibontakozni, de mégis egyszerre érzem magam bűnösnek, és elégedettnek. ÁLOMBAN ENYÉM VAGY A boldogságunk némán meghúzódott És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben. Kályhánk lángja is…

Mivel a legjobban Ady tudja kifejezni búbánatomat, meg talán még József Attila, úgyis lesz, hogy posztolgatok verseket. Viszont sajna azt vettem észre, hogy -jóbarát elvesztéséről  - nincsen nagyon mély vers. Inkább szerelmesek vannak, de végülis... a szívemből kell valakit…

Oh, igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Talán aki egyszer tényleg megismer, megnyer örökre magának. Hogy mi történt? És hogy miért érzi az ember már most, hogy ismét egy csalódáson van túl vki? *felnevet* Talán már a blogból sugárzik, talán mert már…